Magyarok a Szovjetunió és a környező országok gulágjaiban

A második világháború alatti és utáni Magyarország területéről mintegy 800 ezer embert hurcolhattak a Szovjetunióbavalami, ahonnan csak átlagosan 28 hónapos kényszermunka után térhettek haza – ha túlélték egyáltalán a megpróbáltatásokat az embertelen körülmények közöttvalami.

A Gulág létrehozása, ártatlan emberek millióinak kényszermunkatáborokba kényszerítése a huszadik század egyik legsúlyosabb tragédiája. Amikor 1917. november 7-én a bolsevikok hatalomra jutottak Oroszországban, ellenőrzés alatt akarták tartani mindazokat, akiket származásuk, politikai meggyőződésük, hitük, anyagi helyzetük, képzettségük miatt "a nép ellenségének" minősítettek. Ennek két legfontosabb eszköze az elszigetelés és a kényszermunka volt.

Már 1944 előtt is került néhány száz magyar – szinte kivétel nélkül emigráns kommunisták – ezekbe a táborokba.

A túlélők legnagyobb része 1949-re térhetett haza, több ezren már nem is Magyarország területére, mert otthonuk a szomszédos országok valamelyikéhez került. A kivégzettek, az éhezésben, betegségekben meghaltak száma becslések szerint mintegy 200 ezerre tehető. A kényszermunkások között különösen nehéz sors jutott a politikai elítélteknek, az ő helyzetük 1949-től vált különösen súlyossá, ekkor hozták létre ugyanis a politikai elítéltek koncentrációs táboraitvalami.

Csehszlovákia

Mielőtt a szlovákiai magyarokat kitelepítették volna, táborokba gyűjtötték össze őket. Három fajta tábortípust különböztettek meg: 1. a hadifogolytáborokat, 2. a kényszermunkatáborokat és 3. a javító-nevelő táborokat. A táborokban sok esetben a gyerekeket, a nőket és a férfiakat együtt őrizték. Az utolsó tábort 1956-ban zárták be, de a táborok intézményét végül csak 1961-ben számolták fel teljesen.

Románia

Duna-delta. Az állapotok minden táborban hasonlatosak, beleértve Cemavada, Periprava, Medgidia, Galati, Incula Mare Brailei, Gradina, Salcia, Stoenesti, Ghilia, Tataru, Tichilesti and Valea-Neagra táborait. Sok magyar is raboskodott ezekben a táborokban. (ld: Wass Albert.)

Jugoszlávia

A második világháború után a titói jugoszláv vezetés kollektívan kívánta büntetni a szerb hegemónia, illetve a jugoszláv egység ellen fellépőket. Ennek keretében tömegével végeztek ki több ezer magyart, „kollaboránsokat”, csetnikeket, királypártiakat, usztasákt, valamint a németekkel együttműködő személyeket. A csetnikeken kívül a tisztogatás azonban teljes mértékben etnikai színezetet öltött, hiszen az egykori délvidéki németeket teljesen megsemmisítették. Ennek keretében koncentrációs táborokat állítottak fel, amelyekbe hatalmas nagyságrendben deportálták az általuk kiválasztott személyeket. A hivatalos kimutatás szerint az 1948-ig működött 41 vajdasági munkatáborokban 140 ezer német és több ezer magyar dolgozott. Csak a Vajdaság területén ilyen tábor állt többek között Tiszaistvánfalván (Járek) a kitelepített németek házaiban, működött tábor Szávaszentdemeter mellett, Rezsőházán, Mozsoron, Gádoron, valamint Bácskörtésen.

Kárpátalja

1944-1945 között a kárpátaljai Szolyvában szovjet gyűjtőtábor volt, ahol több mint tízezren haltak meg; a város határában levő tömegsírjuk jeltelen. Akiket továbbszállítottak, azok többsége a szovjet GULAG poklain halt meg.

Kelet-Németország

Azon a területen, ahol később Kelet-Németország létrejött, a szovjetek tíz speciális tábort tartottak fenn, melyeket Speziallager néven emlegettek. A megszálló szovjetek ezrével hurcolták a német polgári lakosságot a sértetlen állapotban megörökölt haláltáborokba. Mindegyikük azonosítási számot kapott a Különleges Táborok osztályától (Abteilung Speziallagern des NKDV des UdSSR in Deutschland). A buchenwaldi bejárati kapura német és orosz nyelven új név került: II. számú Szovjet Koncentrációs Tábor. Magyar áldozatokról nincs tudomásunk.

Lengyelország

A táborok többsége Lengyelországban internáló tábor volt, de közülük néhányat munkatábornak is lehet nevezni. A háború utolsó időszakában 30 tábort állítottak fel, 50-60 ezer német hadifogoly számára, de ide zárták az antikommunista lengyel partizánmozgalom tagjait és közel 100 ezer népi németet, volksdeutch-ot. Magyar áldozatokról nincs tudomásunk.