Statisztikai adatok
A totális terrorra jellemző, hogy 1950–1953 között kétmillió ember ellen folyt valamilyen eljárás, egymilliót állítottak bíróság elé, 380 ezret ítéltek el. (Az adatok összegzését nehezíti, hogy egy ember ellen több eljárást is indítottak). 1953-ban 1.300.000 emberről gyűjtött adatok szerepeltek a rendőrségi nyilvántartásokban, mindezeknek a jelentéseknek a jelentős részét az addigra beszervezett 40.000 besúgó gyűjtötte össze. 1945 és 1953 között 220.000 embert internáltak. 1953-ban 40.734 főt ítéltek szabadságvesztésre. Ez az ország lakosságának 0,42%-a. Ekkor már a közel kétszáz börtön és internáló tábor tömve volt. Bár minden cellába jóval több elítéltet zártak, mint amennyire azokat eredetileg tervezték, még így is sokaknak várniuk kellett arra, hogy elkezdhessék büntetésük letöltését. Csak az 1946. évi VII. tv. alapján közel 500 embert ítéltek halálra.[28]
Sztálin kiemelkedő intelligenciájához roppant hatalomvágy és könyörtelenség párosult. A világtörténelem legnagyobb jelentőségű és legnegatívabb megítélésű vezetője. A szovjet proletárdiktatúra kollektív vezetőségének egyik meghatározó tagja, majd a diktatúra egyszemélyi vezetője lett. Uralma alatt valamennyi ellenzéki mozgalmat likvidálta. Nevéhez fűződik a világ legnagyobb megsemmisítőtábor-rendszerének, a Lenin által létrehozott Gulágnak a kiterjesztése és fenntartása. Nagyjából 60 millió ember haláláért felelős.
„1951. május 21-től június 15-ig Budapestről a következő nemkívánatos elemeket telepítették ki: hat volt herceget, 52 volt grófot, 41 volt bárót, valamint hozzátartozóikat, 10 volt horthysta minisztert, 12 volt horthysta államtitkárt, 85 volt horthysta tábornokot, 324 volt horthysta törzstisztet, 67 volt csendőr- és rendőrtisztet, 30 volt gyártulajdonost, 46 volt bankárt, 53 volt gyárigazgatót, 93 volt nagykereskedőt, 105 volt nagybirtokost, valamint hozzátartozóikat. A kitelepítettek lakásait dolgozók, elsősorban sztahanovista vagy nagycsaládos ipari munkások kapták meg.”valami
A kitelepítetteket Szolnok, Békés, Hajdu- Bihar, Szabolcs- Szatmár, Borsod- Abaúj- Zemplén és Pest megyei falvakba és tanyákba költöztették, többnyire kuláknak minősített családok házaiba.valami Ezzel egyrészt a kulákokat is büntetni akarták, másrészt azt akarták elérni, hogy az egy fedél alá kényszerített családok között ellentétek alakuljanak ki.
A deportáltak száma
A hatósági kimutatások szerint a 12 kényszermunkatáborból az 1953 júliusa és az október 31-i felszámolási határidő között 2524 család, 7281 fő szabadult. A táborokban ennél többen: 8300 fő körül lehettek. A megmaradt rendőrségi dokumentumok, az egykori rabok lopva készített névsorai, vagy a rendszerváltás után, 1989-ben újraszerveződő meghurcoltak által összeállított listák részletezettsége, megbízhatósága eltérő mértékű. Ráadásul az elhurcolás és a szabadulás közti időszakban sokféle életesemény is lezajlott a táborokban: a rabok kb. 3%-a (főként a legidősebbek) meghalt, születtek is gyermekek (becslések szerint a teljes létszám kb. 2-2,5%-os arányában), és sokan (egy korabeli rendeletnek megfelelően, főleg kisgyermekek), a táborok felszámolása előtt hazakerülhettek rokonaikhoz (a teljes létszám kb. 9%-a). Nem volt ritka az sem, hogy a rabok egy részét más táborba szállították át, így itt is, ott is nyilvántartásba kerülhettek. Még nehezebb a listák alapján a valamikori családokat rekonstruálni, és számukat jól megbecsülni.
