Életrajzok

Apró Antal (1913-1994)

1913. február 8-án született Szegeden. Árvaházban nevelkedett. Az elemi iskola elvégzése után Makón, majd Budapesten szobafestőként dolgozott. 1930-tól tagja a Magyar Építőmunkások Szövetségének, 1931-től az illegális kommunista pártnak. 1935-ben egyik szervezője volt az építőmunkások sztrájkjának. 1938-ban beválasztották a MÉMOSZ országos vezetőségébe. Illegális tevékenysége miatt többször letartóztatták és internálták. 1944 szeptemberében a Békepárt Központi Bizottságának tagja lett. 1945. január 22-től az MKP Központi Vezetősége Szakszervezeti Osztályának a vezetője, februártól a KV Tömegszervezetek és Tömegmunka Osztályának irányítója lett, majd az 1945. április 13-án létrehozott KV Szakszervezeti Bizottsága élére került. 1946 májusától az MKP Politikai Bizottsága pót-, majd rendes tagja, októbertől részt vett az MKP Szervező-bizottságának munkájában. 1948-ban tagja az MKP–SZDP közös szervező-bizottságának. 1945-től országgyűlési képviselő. 1948 és 1951 között kimaradt a legfelső pártvezetésből és a Szakszervezeti Tanács főtitkára lett. Rákosi és Gerő bírálta „szindikalizmusa” miatt. 1952 elején építőanyag-ipari miniszter lett, de 1953 júliusában leváltották. Novemberben visszakerült az MDP PB-be, és a Minisztertanács elnökhelyettese lett. 1954 végétől a koncepciós perek áldozatainak rehabilitálásával foglalkozó bizottságot vezette. 1956. június 16-án a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökévé választották. 1956. október 6-án beszédet mondott Rajk László temetésén. Október 23-án éjszaka az MDP KV Katonai Bizottságának tagjává választották. Október 27-től a Nagy Imre-kormány építésügyi minisztere. 28-án bekerült a párt irányítására létrehozott hattagú MDP Elnökségbe. November 2-án szovjet segítséggel Marosán György, Kiss Károly és Nógrádi Sándor társaságában Budapestről Tökölre ment, majd november 4. után tagja lett a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak iparügyi miniszterként. 1956. november közepétől az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottságának tagja, később kinevezték a Gazdasági Bizottság vezetőjévé. 1957. május 9-én a Minisztertanács elnökhelyettesévé nevezték ki. 1961-ben a kormány Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának élére helyezték. 1971. május 12-én felmentették addigi tisztségeiből, és az Országgyűlés elnökévé választották – ezt a pozíciót 1984 decemberéig töltötte be. Elnöke volt a Magyar–Szovjet Baráti Társaságnak. 1980-ban kimaradt az MSZMP Politikai Bizottságából, majd az 1988. májusi pártértekezleten a Központi Bizottságból is. 1989. május 8-án lemondott képviselői mandátumáról, és visszavonult a politikától. 1994-ben halt meg.

Garasin Rudolf (1895 - 1969)

Veterán katonatiszt és propagandista, a magyar Gulág-rendszer atyja.

  • 1895 Garasin Rudolf megszületik Csáktornyán.
  • 1916 Az I. világháború alatt orosz fogságba kerül.
  • 1917 Belép az orosz bolsevik pártba.
  • 1919 A szovjet-orosz Vörös Hadsereg lovasezred-parancsnoka
  • 1931 Elvégzi a Sztálin Népgazdasági Akadémiát.
  • 1944 A szovjet NKVD őrnagya.
  • 1944 A Börtönügyi Osztály vezetője
  • 1946 Elkövetett gazdasági szabálytalanságai miatt visszatér a Szovjetunióba.
  • 1951 Az Államvédelmi Hatóság börtönügyeiért felel. Az ő elgondolása alapján használták fel a kényszermunkatáborok deportáltjainak rabszolgamunkáját a tervgazdaság céljaira. A Magyar Dolgozók Pártja 1951. május 23-i határozata szerint „a rabmunka kifejezés helyett a letartóztatottak termelőmunkában való foglalkoztatása kifejezést kell használni”.
  • 1951 Közérdekű Munkák Igazgatóságának vezetője.
  • 1955 A mongóliai magyar nagykövetségre küldik.
  • 1957 A határőrség országos parancsnokhelyettese
  • 1967 A szovjet vezetés Lenin-renddel tünteti ki.
  • 1969 Garasin Rudolf meghal Budapesten.

Gerő Ernő (1898-1980)

Moszkovitaként a Rákosi-korszak meghatározó vezetője. Közlekedésügyi miniszter, pénzügyminiszter, miniszterelnök-helyettes, egyben az Államvédelmi Hatóság felügyeletét is ellátó belügyminiszter.

  • 1898. július 8. A Besztercebánya közelében lévő Terbegecen megszületik Gerő Ernő
  • 1919 A Tanácsköztársaság alatt a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége apparátusában aktivista.
  • 1936-39 A spanyol polgárháborúban a szovjet NKVD képviselője – a barcelonai hóhér.
  • 1945-49 Közlekedésügyi miniszter
  • 1948-49 Pénzügyminiszter, majd államminiszter.
  • 1952-54 Miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter
  • 1956 A Magyar Dolgozók Pártjának első titkára
  • 1956. október 29. A szovjet hadsereg a Szovjetunióba menekíti.
  • 1957 Megfosztják parlamenti mandátumától.
  • 1960 Visszatér Magyarországra, de felelősségre soha nem vonják.
  • 1980 Gerő Ernő meghal Budapesten.

Farkas Mihály (1904-1965)

Moszkovitaként a Rákosi-korszak meghatározó vezetője, a teljhatalmú „négyesfogat, majd 1950-től a Honvédelmi Bizottság tagjaként a „trojka” tagja. A „négyesfogat” és a”trojka” mindenfajta párt- vagy állami ellenőrzés nélkül hozta meg döntéseit.

  • 1904. július 18. Farkas Mihály megszületik Abaújszántón.
  • 1921 Belép a Csehszlovák Kommunista Pártba.
  • 1925 Hat és fél évi börtönre ítélik politikai tevékenysége miatt.
  • 1931 Moszkvában él második feleségével a moszkvai Lux Szálló 6. emeletén.
  • 1936-37 Részt vesz a spanyol polgárháborúban.
  • 1941 A Csehszlovák Kommunista Pártból átlép a Magyar Kommunista Pártba.
  • 1944. november 5. Gerő Ernővel, Révai Józseffel és Nagy Imrével együtt Szegeden létrehozzák a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségét.
  • 1945 május A Politikai Bizottság tagja és belügyi államtitkár.
  • 1948. szeptember altábornagy, honvédelmi miniszter
  • 1957 Bíróság elé állítják, tizenhat év börtönre ítélték.
  • 1961 Kiszabadul
  • 1961 A Gondolat Könyvkiadó lektora
  • 1965 Farkas Mihály öngyilkos lett

Kádár János (1912 – 1989)

Az 1945-től 1989-ig tartó kommunista uralom emblematikus figurája. Ült a szegedi Csillag börtönben, volt katonaszökevény, Budapest rendőrfőkapitány-helyettese, belügyminiszter, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára és az Elnöki Tanács tagja.

  • 1912. május 26. Fiume-ben megszületik Kádár János
  • 1930 Belép a Kommunista Ifjúsági Internacionáléba.
  • 1933 illegális kommunista tevékenysége miatt két év fegyházra ítélik.
  • 1935 A Kommunista Ifjúsági Internacionálé a börtönben tanúsított magaviselete miatt kizárja soraiból.
  • 1935 A Kommunisták Magyarországi Pártjának utasítására belép a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba (kriptokommunista).
  • 1944 Elfogják a jugoszláv határon, katonaszökevényként két év börtönre ítélik.
  • 1945 Budapest rendőrfőkapitány-helyettese.
  • 1948-50 Belügyminiszter. Részt vesz a Rajk László elleni per előkészítésében.
  • 1951 Letartóztatják, minden tisztségétől megfosztják.
  • 1952 A Legfelsőbb Bíróság életfogytiglani fegyházra ítéli.
  • 1954 Kiszabadul. Minden korábbi tisztségét visszakapja.
  • 1956. október 23. Részt vesz Nagy Imre kormányában
  • 1956. november 04. Átáll a szovjetekhez.
  • 1956. november 26. Rádióbeszédében ígér büntetlenséget a tömegmegmozdulások résztvevőinek.
  • 1957-63 A magyar történelem legvéresebb és legsúlyosabb megtorlását irányítja.
  • 1965 A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottságának (KB) első titkára.
  • 1965 Az Elnöki Tanács tagja.
  • 1968 Jóváhagyja és a Magyar Néphadsereg bevetésével segíti a prágai tavasz fegyveres elfojtását.
  • 1989. július 6. Budapesten meghal Kádár János

Nagy Imre (1896 – 1958)

Moszkovita kommunista politikus, földművelésügyi miniszter, az Országgyűlés elnöke, miniszterelnök.

  • 1896. június 7. Kaposváron megszületik Nagy Imre.
  • 1916 Az I. világháborúban az orosz fronton fogságba esik.
  • 1918 Hadifogolyként belép az orosz bolsevik párt magyar tagozatába.
  • 1921 Visszatér vissza Magyarországra és belép a Szociáldemokrata Pártba.
  • 1921 Illegális kommunista felforgató tevékenységet folytat a földmunkások között.
  • 1928 Bécsbe emigrál, majd visszatér a Szovjetunióba.
  • 1944 december Visszatér Magyarországra.
  • 1944 Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, földművelésügyi miniszter.
  • 1945-46 Belügyminiszter
  • 1947-49 Az Országgyűlés elnöke.
  • 1953 Miniszterelnök
  • 1955 Lemondatják a miniszterelnöki posztról.
  • 1956. október 23. Miniszterelnök
  • 1956. november 4. Menedéket kér a budapesti jugoszláv nagykövetségen. A jugoszlávok átadják a szovjet hatóságoknak, akik Romániába hurcolják.
  • 1957 Visszaszállítják Magyarországra, halálra ítélik.
  • 1958. június 16. Budapesten kivégzik Nagy Imrét.
  • 1989. június 16. Nagy Imrét Budapesten újratemetik.

Péter Gábor (1906–1993)

Az Államvédelmi Osztály, az ÁVÓ, majd az Államvédelmi Hatóság, az ÁVH vezetője. Döntő szerepet játszott a koncepciós perek előkészítésében és a kegyetlen vallatási módszerek alkalmazásában.

  • 1906. május 14. Péter Gábor megszületik Újfehértón.
  • 1945-52 Az Államvédelmi Osztály (ÁVÓ), majd az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) vezetője.
  • 1952 Leváltják tisztségeiből, kizárják a Pártból.
  • 1953. január 3. Letartóztatják
  • 1953 december 17 társával együtt bíróság elé állítják anticionista, antiszemita koncepciós kémper vádjával.
  • 1954 A Katonai Felsőbíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítéli
  • 1957 A Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsa 14 évre szállítja le a büntetést
  • 1959 január Kádár János kegyelmével szabadul. Nyugdíjazásáig könyvtárosként dolgozik.
  • 1993. január 23. Budapesten, párnák közt meghal Péter Gábor

Rákosi Mátyás (1892 –1971)

Moszkovitaként az 1945-56 közötti időszak leghírhedtebb állami- és Pártvezetője. A Magyar Kommunista Párt és a Magyar Dolgozók Pártjának első- és főtitkára, államminiszter és miniszterelnök.

  • 1892. március 9. Adán megszületik Rákosi Mátyás.
  • 1910 Belép a Szociáldemokrata Pártba és a Galilei Körbe.
  • 1916 Az I. világháborúban orosz hadifogságba esik.
  • 1918 Visszatér Magyarországra, csatlakozik a Kommunisták Magyarországi Pártjához (KMP).
  • 1919. február 20. A KMP vezetőivel együtt letartóztják és megindul ellene a bűnvádi eljárás.
  • 1919. március 21. A Tanácsköztársaság alatt kereskedelemügyi népbiztos-helyettes, majd a szociális termelés népbiztosa, végül a Vörösőrség főparancsnoka.
  • 1919 augusztus Kun Bélával együtt Bécsbe, majd a Szovjetunióba menekül.
  • 1945 január A Magyar Kommunista Párt első embereként érkezik Magyarországra.
  • 1948 A két munkáspárt (MKP, MSzDP) egyesülése után létrejött Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára
  • 1952 Rákosi Mátyás népünk bölcs vezére, Sztálin legjobb tanítványa.
  • 1956 július Moszkvába rendelik
  • 1957 Az Országgyűlés megfosztja elnöki tanácsi tagságától és parlamenti mandátumától
  • 1957 Kitelepítik a Moszkvától 1500 km-re keletre fekvő Krasznodarba.
  • 1962 Kizárják az MSZMP-ből – bár a párt megalakulásakor már a Szovjetunióban élt.
  • 1962 Áttelepítik a kirgizisztáni Tokmakba
  • 1971. február 5. Rákosi Mátyás meghal Arzamaszban

Révai József (1898– 1959)

Moszkovitaként a Rákosi-korszak meghatározó kultúrpolitikusa és ideológusa, a teljhatalmú négyesfogat tagja.

  • 1898. október 12. Révai József megszületik Balatonaligán.
  • 1918 Alapító tagja a Kommunisták Magyarországi Pártjának.
  • 1919 A Tanácsköztársaság idején elméleti munkáiban a munkáshatalom és a proletárdiktatúra problémáit elemzi.
  • 1919. augusztus Csehszlovákiába, majd a Szovjetunióba menekül.
  • 1942-44 A Szovjetunióban a magyar hadifoglyok között antifasiszta agitációt végez.
  • 1944 Gerő Ernővel együtt véglegesíti az új pártprogramot.
  • 1944 november Visszatér Magyarországra
  • 1947 Farkas Mihállyal együtt Magyarországot képviseli a Kominform megalakulásánál.
  • 1948 Államosítja az iskolákat, pártkáderekkel tölti fel a Magyar Tudományos Akadémiát.
  • 1948-53 A magyar kulturális élet teljhatalmú irányítója.
  • 1953 Az Elnöki Tanács elnökhelyettese.
  • 1959. augusztus 4. Balatonvilágoson meghal Révai József.