A gulágra hurcolt népek és nemzetiségek

A Szovjetunióban 1930-ban kezdődtek az etnikai tisztogatások, a tömeges deportálások, ki-és áttelepítések, internálások. Ez az etnikai átrendezés egybeesett a Gulag-birodalom kiterjesztésével és a társadalom bizonyos csoportjainak részleges ill. teljes megsemmisítésének szándékával. Ezért nevezzük a Gulág táborait megsemmisítőtáboroknak. A belorusz, ukrán és a lengyel „kulákok” deportálása mindkét célt szolgálta.

1935 tavaszán például 45 ezer német és lengyel személyt Kijev és Vinnyica körzetéből Kelet-Ukrajnába telepítettek. 1936 tavaszán 29 ezer finnt telepítettek át a leningrádi körzetből Szibériába. 1936-37-ben 171 ezer koreait távolítottak el a távol-keleti határövezetből. Lavrentyij Berija belügyi népbiztos rendelte el a Lengyelország elleni szovjet invázió megindulása után, 1939. szeptember 19-én újabb kényszermunkatáborok felállítását.  A támadás során elfogott 11 ezer lengyel tisztet és 14 ezer civilt a katyni erdőben az oroszok lemészárolták. A kollektív megtorlás politikája érvényesült később a szovjetunióbeli németek kitelepítésénél. A németek által megszállt területekről menekülők közül 145 ezer civilt a táborvilágba szállítottk. Letartóztatták, majd elítélték a lengyel államigazgatás tisztviselőit.

1942 júniusáig 1,2 millió német embert deportáltak Közép-Ázsiába és Szibériába, több tízezret pedig a GUPVI és a GULAG táboraiba hurcoltak. A kollektív felelősségre vonás elve alapján, de valójában nemzetiségi alapon telepítették át Szibériába 1943-44-ben a karacsajokat,  kalmüköket,  ingusokat, csecseneket, balkarokat és a krími tatárokat, összesen mintegy 900 ezer embert.    

A táborok fogolyutánpótlását folyamatosan biztosították a szakadatlanul működő állambiztonsági szervek, majd népbíróságok és katonai törvényszékek. Folyamatosan hozták a súlyosabbnál súlyosabb ítéleteket az ártatlan áldozatok terhére a hamis vádakra épülő koncepciós perekben.

Németek kitelepítése Magyarországon

Az ún. svábok kitelepítése a magyarországi német nemzetiségű és anyanyelvű lakosság kollektív büntetése volt a Német Birodalom háborús vereségéért. Ennek végrehajtása során Németországba történő költözésre köteleztek mindenkit, aki az 1941. évi népszámlálás alkalmával német nemzetiségűnek vagy német anyanyelvűnek vallotta magát. Mentességet csak azok kaptak, akik igazolni tudták, hogy hűségesek maradtak a magyar nemzethez a nehéz időkben, vagy üldözték őket azért, mert magyarnak vallották magukat. Jellemző, hogy a rendelet eleve 10%-ban maximálta a mentesíthetők létszámát.valami