A gulág az irodalomban és egyéb művészeti ágakban
Magyarországon a Gulag kifejezés, és ennek mibenléte a hatvanas években került be a közbeszédbe, amkor egyik-másik hazatért túlélő erről beszélt. Ez nem volt veszélytelen, mert az áldozatokat hallgatásra kötelezték. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy az irodalom csak jóval később, jóval a volt rabok hazaérkezése után kezdett a témával foglalkozni. A rendszerváltás előtt ezt az állam, ill. az állampárt keményen akadályozta. Ezért hiányos a mai napig a magyar Gulag irodalom. A Gulag sorsról szinte csak a volt rabok írtak, hivatásos írok ezt meg sem próbálták. Igazán jó művek, kevés kivétellel csak az oroszból történt fordítások, a Nobel-díjas Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin és Varlam Tyihonovics Salamov könyvei.
A magyar szerzők Gulág-gal foglalkozó könyvei csak tényfeltáró élménybeszámolók. (lásd a mellékelt irodalomjegyzéket)
Irodalmi alkotások avatott szerzők tollából eddig egy sem jelent meg.
A szovjet társadalom életében meghatározó tényező volt a GULAG, hiszen szinte mindegyik családnak valamelyik tagja megszenvedte az ottani viszonyokat. Még Gorbacsov, az Szovjet Kommunista Párt egykori első titkára is volt rabok unokája. A lágerélet törvényei társadalmi szokásokká váltak: a hadseregben, a kolhozokban, a gyárakban, üzemekben, de még az egyetemeken is.
A Gulág-irodalom az irodalom, különösen a szovjet irodalom, illetve a szamizdat irodalom egy különleges része, amely a szovjet munkatáborokkal foglalkozik. A Gulag-irodalom két legjelentősebb orosz képviselője a Nobel-díjas Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin és Varlam Tyihonovics Salamov.
Magyar irodalmi alkotások a Gulagról
A Gulag-világ legjelentősebb magyar krónikásaként tartják számon Rózsás János írót, a „magyar Szolzsenyicint”, ám ismertek még Lengyel József írásai is, aki az elsők közt írt Magyarországon a Gulag táborokról (1961-ben). Szalkai Zoltán dokumentumfilm-sorozatot készített a Gulag táborok mai helyszíneiről.
Adorján Sándor: Halál árnyékában: magyar rabszolgák Szibériában. Pápa, Szerző, 1993.
Galgóczy Árpád: A túlélés művészete, Valo Art, 2007.
Galgóczy Árpád: Fények a vaksötétben, Valo Art, 2008.
Karig Sára: Sarkövezet, 1995 (A vorkutai lágerben írt versek)
Komáromi Attila: Életre ítéltek. Fahrwangen, Gilde,1993.
Küllős Imola és Vasvári Zoltán: (írta és szerk.): Áldozatok: a második világháborús hadifogolytáborok és a sztálini lágerek folklórjáról. Budapest, EFI : L'Harmattan, 2006.
Lengyel József: Igéző. Budapest, 1961.
Lengyel József: Elejétől végig. In: Új Írás, 1963.
Mong Attila: János vitéz a Gulagon. Helikon Kiadó, 2008.
Rózsás János: Keserű ifjúság. München, 1986.
Rózsás János: Éltető reménység. München, 1987.
Rózsás János: Duszja nővér. Nagykanizsa, 1995.
Rózsás János: Leventesors. Nagykanizsa, 2005.
Szebeni Ilona: Merre van a magyar hazám? 1991; Haza fogunk menni. Kényszermunkán a Szovjetunióban 1944-49, Budapest, Széphalom Könyvműhely, 1991.
GULAG memoár irodalom
Ajaz Giljazov: Imádkozzunk. Memoárregény. A Gulág-okban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Aalapítvány, Budapest, 2017
Adorján Sándor: Halál árnyékában: magyar rabszolgák Szibériában. Pápa, Szerző, 1993.
Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak, Balmazújvárosból elhurcoltak visszaemlékezései. Balmazújváros, Balmazújvárosi Múzeum kiadása 1989.
Bien György Zoltán: Elveszett évek, Egy magyar diák raboskodása a GULÁG keletszibériai lágereiben. Kolima, 1945-1955 PÜSKI BP. 2000.
Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből. Budapest, Ordas L. Baráti Kör, 1963.
Dupka György: „Népünk Temetője Szolyva”. A kárpát-medencei magyarságkegyhelye a szolyvai gyűjtőtábor történetéből 1944-1945. Beregszász, Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet, 2009.
Ézsiás Erzsébet: A hit pajzsa: Olofson Placid atya élete. Budapest, Papirusz Book Kiadó, 2008.
Galgóczy Árpád: A túlélés művészete: Magyarok a Gulág haláltáboraiban. Budapest, VALÓ-ART, 2007.
Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig: kilenc év börtönökben és munkatáborokban. Szombathely, Martinus, 2012.
Hegedüs János: Látlak-e még hazám? 8 és fél év a Gulágon. Baja, Magánkiadás, 2003.
Hegedüs János: Bajai leventék kálváriája. Dunától az Északi Sarkkörig. Baja, Magánkiadás, 2003.
Keményfi Béla: Magyar leventék a sarkkörön túl: Az A R. 67-es emlékeiből. Budapest, Magvető Könyvkiadó, Tények és tanúk sorozatban, 1989.
KOVÁCS LÁSZLÓ: VISSZAEMLÉKEZÉSEK A GULÁG LÁGEREIBEN ELTÖLTÖTT ÉVEKRE, 1945-1953
Lovas Márton: Magyar voltam a Gulág-on. Budapest, Széchenyi, 1989.
LAPPIS JÁNOSNÉ BRILLÓ MAGDOLNA EMLÉKEZÉS A MUNKATÁBOROKRA,
OLÁH KÁROLY ÉLETREGÉNY, Kézirat, Örökségünk Felsőzsolca Alapítvány
ROTT, Vladimir APÁM LEVELEI, (Fordította Király Zsuzsa) A szibériai munkatáborokból, Széphalom Könyvműhely, BP. 2007.
Mészáros Sándorné: Elrabolt éveim a Gulágon. Pomáz : Kráter, 2005.
RÓZSÁS JÁNOS VÁLOGATOTT ÍRÁSOK, Magyar Műveltség Kincsestár, Nagykanizsa, 2008. GULÁGLEXIKON. 2008 Nagykanizsa, NNK
SZAK ISTVÁN A SZENVEDÉSEK ORSZÁGÚTJÁN, (Fogolynapló 1983) Czirbusz Piroska Emlékére a Hódmezővásárhelyi Művészetekért Közalapítvány, Hódmezővásárhely, 2006.
SZEBENI ILONA MERRE VAN A MAGYAR HAZÁM? Kényszermunkán a Szovjetunióban 1944-1949. Széphalom 1992. II. kiad.
SZEKERES IMRE GYULA NYOLC ÉV RABMUNKA A SZOVJETUNIÓ VORKUTAI LÁGERÉBEN 1945 – 1953. /Szekeres I. Gy. Magánkiadása É.N./
Szerényi Sándor: Tizennégy év a Gulágon. Budapest, Kossuth, cop. 2004.
WÁGNER DEZSŐ LÁSZLÓ GULÁGNAPLÓ, (Kézirat. Árvay Zoltánné Vágner Eleonóra)
VÖLGYI JÓZSEF A MAGYAR HOLOKAUSZT, Emlékirataim prózában és versben, Kilenc év próbatétel BP. 2009.
ZSIROS SÁNDOR A FRONT ALATT, Örökségünk Felsőzsolca Alapítvány 1994, ON THE FRONT. Pittsburgh, 2007. Ford: Dr. Molnár Erzsébet
Szemelvények a Gulágok memoár-irodalmából : ártatlan magyar és német áldozatok sorsa a Gulágokon és a "malenkij robot" táboraiban / összeáll. és szerk. Zsiros Sándor ; ... kiad. a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre . écs : Mo. Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre, 2013.
ZSÚNYI ILLÉS NEHÉZ IDŐK, Zsúnyi Illés magánkiadása, 3. bővített, Nagydorog 2008.
"Uram... segíts haza minket...!" : lágerírások: versek, fohászok, levelek, naplórészletek a sztálini lágerekből, 1944-1959 : a "malenykij robot" 70. évfordulójára / Dupka György közreadásában. Ungvár; Budapest : Intermix, 2014.
Emberek az embertelenségben / szerk. Zsiros Sándor ; [rend., közread. a] Gulágkutatók Nemzetközi Társasága. Miskolc] : Gulágkutatók Nk. Társ., 2010.
Nehézsorsúak : Gulag-túlélők vallomásai : [magyarok szovjet rabszolgaságban] : [Sára Sándor dokumentumfilmje tanulmányokkal] / [szerk. Tál Gizella és Raffai István]. Veszprém : Új Horizont, 2006.
Vladimír Rott: Apám levelei a szibériai munkatáborokból. Budapest : Széphalom Kvműhely, cop. 2007.
További ajánlott irodalom
Applebaum, Anne: A Gulag története. Budapest, Európa könyvkiadó, 2005.
Füzes Miklós: Modern rabszolgaság: "Malenkij robot": Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban, 1945-1949. Budapest, Formatív, cop. 1990
Gereben Ágnes: Beszélgetések a Gulagról. Budapest, Helikom Kiadó, 2000.
Gereben Ágnes: Megtorlások a Szovjetunióban. Budapest] : Helikon, cop. 2013.
Rózsás János: GULAGlexikon. Nagykanizsa, 2008.
Courtois, Stefane: Kommunizmus fekete könyve. Budapest, Nagyvilág Kiadó. é. n.
Bognár Zalán: (szerk.): Malenkij robot. (Háromnyelvű kiadvány). Pécs, 2009.
Várdy Béla - Várdy Huszár Ágnes: Magyarok a GULÁG rabszolgatáboraiban. Budapest, Kairosz Kiadó, 2007.
Kurt Rieder (Géczi Zoltán): A koncentrációs táborok története - A náci lágerektől az orosz gulagokig, Vagabund Kiadó, 2001 ISBN 963-86082-9-3
Kotek, Joël – Rigoulot, Pierre: A táborok évszázada - Fogva tartás, koncentrálás, megsemmisítés - A radikális bűn száz éve, Budapest, Nagyvilág Könyvkiadó, 2005.
Stark Tamás: Magyar foglyok a Szovjetunióban. Budapest, Lucidus Kiadó, 2006.
Szente Zoltán: Magyarok a Gulag-szigeteken. Szeged, JATE K., 1989
Rózsás János: Válogatott írások, GULAGLEXIKON. Nagykanizsa, MMK. 2008.
"Ezer fogoly küldi imáját az égbe... Mi Atyánk, Úristen, segíts haza minket!..." : internálás és genocídium a Kárpát-medence régióiban : internálás és deportálás, szovjetellenes személyek begyűjtése, megtorlás Kárpátalján : nemzetközi emlékkonferencia a Gulág-GUPVI emlékév alkalmából ... Beregszász, 2015. november 20. : a konferencia anyagai / [összeáll. Dupka György és Zubánics László]. Ungvár ; Budapest : Intermix, 2016.
Magyar nők a Gulágon : [fényképalbum] / Mohi Sándor.
Lágermúzeum / Ganczer Sándor. Budapest : Katalizátor Iroda, cop. 1988.
Fogságom naplója és egyéb irodalmi munkáim sorsa : "habent sua fata libelli..." / Rózsás János. Keszthely] : Balaton Akad. K., 2011.
Gyömrői rabok a Gulágon, 1945-1947 / [szerk. Rakó József] ; [... kiad. az Id. Pál Mihály Hagyományőrző és Művészeti Kör]. Gyömrő] : Id. Pál M. Hagyományőrző és Műv. Kör, 2011.
Nyomok a lelkekben : a sztálini munkatáborok kényszerű öröksége : tanulmány / Singer Zsuzsa. Ungvár : KMMI, 2010.
Magyar gulág [elektronikus dok.] / Sz. Lukács Imre. Szentendre : Mercator Stúdió, cop. 2007.
Magyar fogolysors a második világháborúban / Benkő Levente, Papp Annamária. Csíkszereda : Pallas-Akad., 2007.
Menczer Gusztáv: A Gulág rabtelepei : a bolsevizmus népirtásának színtere. Budapest : Századvég, 2007.
Filmek a Gulágról
Az amerikai típusú filmipar mai napig csak a nácik történeteivel, illetve ezek zsidó áldozataival foglalkozik.
A gulag-témát eddig magyar játékfilm nem dolgozta fel.
Dokumentumfim Sára Sándor alkotása: Mikor vittek Szibéria felé... / rend. Sára Sándor ; dramaturg Hanák Gábor, Mezey Emőke ; fénykép. Kurucz Sándor ; vágó Tuba Mariann ; gyártvez. Dimény Tibor ; emlékeiket felidézték Beleznay Rozália [et al.]. Budapest : M. Mozgóképkincs Megismertetéséért Alapítv. ; Budapest : Objektív Filmstúdió ; [Budapest] : MTV 2. Drámai Főszerk., 1992.
A rongyos élet c. film megítélése
Bacsó Péter készítette a Rongyos élet c. filmet, ami paródia szintjére sülyesztette az 1950-es deportálásokat. Ez méltatlan és sértő az egzisztenciájukat vesztett, megalázott és büntetlenül szenvedő embertömegeknek. Bacsó Péter nyilvánvalóan pártutasításra készítette a filmet. Ő ott ült a Rajk-per főtárgyalásán az első sorban, ez a megbízható párthűségét dokumentálja.
Propaganda és valóság
Déry Sári (1911–1952) magyar színésznő. A pozsonyi színházban lépett fel először, 1938-ban költözött Budapestre, később Ördögh Sára néven működött Szegeden. 1940 és 1942 között a Fővárosi Operettszínház, 1941-ben a Városi és a Madách, 1942-ben az Új Magyar, 1943-ban a Márkus Parkszínházban, 1941-ben a Kamara Varietében, 1941–től 1943-ig a Royal Revü Varieté tagja. 1944–45-ben a miskolci társulathoz szerződött. 1945-ben a Pódium Kabaréban, 1946-ban a Belvárosi, 1947-ben a Medgyaszay, 1948-ban a Fővárosi Operett, 1950-ben a Vidám Színházban is fellépett; szerepet kapott 1947-ben a Royal Revü, 1948-ban a Kamara Varietében, 1950-ben a Népvarietében. Szerelmes lett - ilyen volt a természete. Két férjet fogyasztott el, időnként félre is lépett. Kállay miniszterelnök fess fia is udvarolt neki. De igazi szerelme Almássy Miklós gróf, az angol betegnek is nevezett Almássy rokona lett. És éppen rosszkor, a háború végén szeretett bele a katonaszökevény grófba, aki a nyilas behívó elől menekült. Bújtatta a férfit. Aztán a háború utolsó hónapjaiban feleségül is ment hozzá. Színházi karrierje már-már beindult volna. A Belvárosi Színházban zajos sikereket aratott - magyar színpadon először vetkőzött nyílt színen. Londonba akarták vendégszereplésre hívni, Vénuszt kellett volna alakítania...
1951-ben azonban férje családja miatt, mint arisztokratát, kitelepítették - megúszhatta volna, ha elválik. De a szerelem erősebb volt. Követte férjét Mádra. A színésznő nyomorúságos körülmények között élt, hatan voltak egy kis szobában. Az útépítésen és a szőlőben dolgozott. Leégette bőrét a nap. Estére már alig volt ereje beszélni is.
Megváltást a színház hozhatott volna. Fel is csillant a remény: Mádon akkor építették a kultúrházat. Színjátszó körre volt szükség. Egy most, ebben a filmben előkerült levél tanúsága szerint írt egy fővárosi igazgatónak, küldjön kottákat: fellép a legközelebbi november 7-ei ünnepségen. Akkorra már minden büszkesége elfogyott: mindent megtett volna, hogy közönsége legyen. Közben a fővárosban is zajlottak az események: a színészek levelet írtak a belügyminiszternek, engedjék haza a művészeket. Elutasították őket. Somlay Artúr is aláírta a levelet, sőt az elutasítás után újra folyamodott. De ismét 'nem' volt a válasz. Ekkor Somlay elkeseredésében, hogy őt, a kétszeres Kossuth-díjast elutasítják, öngyilkos lett. Hogy csak ez volt-e a motívum, nem tudjuk, de az biztos, hogy jelentősen közrejátszott. Egy évre rá Déry Sári vakbélgyulladásban meghalt. Az orvos, aki beutalta a kórházba azt írta a rendes diagnózist kísérő levélbe, hogy valószínűleg csak méhciszta okozza a színésznő fájdalmait.
„Te rongyos élet” címmel készített Bacsó Péter Déry Sáriról filmet. A film forgatókönyvét Bacsó Péter írta, dramaturgja Szász Péter volt, az operatőr Andor Tamás. A főbb szerepeket Udvaros Dorottya, Bezerédy Zoltán, Szacsvay László, Kern András, Rubold Ödön, Lukács Margit, Turay Ida és Körmendi János játssza. Ebben a filmben Bacsó Péter idealizált módon, a történelmi tényeket alaposan torzítva mutatta be a deportáltak életét. Ráadásul a valósággal szemben heppy end-del zárul, a színésznő némi kaland után visszatér a színpadra.
